Hét órával később teljesen kimerülten és izzadtan dőlök az ágy fejtámlájának, és a kis babafiúm után nyúlok, miközben a szülésznő betakarja őt, és lehajol, hogy a karjaimba helyezze.

– Hét óra az elejétől a végéig – mondja, megrázva a fejét rám, majd fel Frankie-re, aki mellettem áll. – Őszintén, Ambi, neked tíz gyereket kéne szülnöd – ez olyan neked, mint a lélegzés.

Kicsit nevetek, felpillantok