Ava szemszögéből

Azt sem tudtam, hogyan sikerült elhagynom a temetőt. Az egyik pillanatban a szüleim sírjánál sírtam a lelkem, a következőben már sötét volt, és a testem merev volt, mert a sírkövük mellett aludtam el. Valahogy hazataláltam.

Betoltam az ajtót, és az első dolog, amit megláttam, Raymond volt, aki eszméletlenül feküdt a nappali kanapéján. Vagy legalábbis annak tűnt… amíg fel nem ugrot