Irisz:

– Köszönöm, Damon – mondtam, mosolyogva a férfire, miközben segített a cselédeknek berakodni a kocsiba a megvásárolt dolgokat.

– Nincs mit köszönnöd, mire valók a barátok? – kérdezte, rám mosolyogva. Mosolyogtam és bólintottam, mielőtt beszálltam az autómba. A sofőr becsukta az ajtót, én pedig néztem, ahogy Damon a kocsija felé sétál, majd a sofőr felé fordultam, és bólintottam neki, hogy v