Hamar elvesztettem az időérzékemet, annyira belemerültem a munkába. Mikor később ránéztem az órára, már ebédidő volt, de nem voltam benne biztos, hogy le akarok menni a menzára, tekintettel arra a sok figyelemre, amit mostanában kaptam.

Felkaptam a fejem, mikor halk kopogást hallottam az ajtómon, mintha az illető hezitálna, hogy mit is csinál.

– Gyere be – mondtam, azon tűnődve, ki lehet az, mert