Aurora:

Besétáltam a házba, tudván, hogy össze kell szednem magam, tekintve, hogy vendégem érkezik.

Letöröltem a könnyeimet, és vettem egy mély levegőt, magamra erőltetve a legjobb mosolyt, amire csak képes voltam, mielőtt Ivan megállított volna, aki átkulcsolta a kezét a karomon, visszatartva.

– Mosolyogj most, majdnem a párod fejébe került a dolog – mondta, amitől zavartan ráncoltam a homlokom.