Dimitri:

– Hogy van? – kérdezte Ivan, Aurorára nézve, aki Nataliával állt. Mindketten az érkező vendégekre készültek, én pedig bólintottam válaszul, egy halk, vereséggel teli sóhajt engedve ki közben.

– Olyan jól, amennyire ezen a ponton lehet – mondtam, az őszinteséget választva; nem volt értelme hazudni a bétámnak amúgy sem. Ott volt, amikor minden történt, és bár mindenki tartotta magát Aurora