Aurora:

– Jól vagy? – kérdezte Dimitri, miközben figyelte, ahogy belépek a házba. Bólintottam, és úgy döntöttem, egy szót sem szólok, tudván, hogy még mindig bosszús rám. Bár azt sem értettem, miért; mintha nem lett volna jogom ahhoz, hogy egyszerre legyek zavart és dühös amiatt, ami kettőnk között történt, mégis a hallgatást választottam.

A kezem és a térdem is sebhelyes volt, de most ez érdekelt