Stella legfojtva sziszegni tudott csak magában. *Komolyan?*

– Ethan, régen a nők ugráltak, ahogy a férfiak fütyültek – te az eszedet hagytad az ajtóban?

Erre Ethan agya szinte felrobbant; felkiáltott: – Stella!

Dühös volt. *Nem pont ezt akarta? A sok zűrzavar, amit mostanában kavart, nem azért volt, hogy engedjek neki?*

De most… ez nem egy hiszti.

Ethan ekkor jött rá – Stella nem hisztizik.

– Jobb