A döbbent arckifejezése megnevettet. Magamhoz húzom egy ölelésre, és megcsókolom a feje búbját.

– Gyere, kikísérlek.

Amikor az autójához érünk, a kezét a karomra teszi, és megszorítja. – Holnap találkozunk?

– Persze. Nem lehet egy leckéből megtanulni az önvédelmet – mondom, és vigyorogok rá. – Bár holnap este későn van órám, szóval gondolod, hogy tízkor tudnál jönni?

– Igen, belefér. – Habozik, mi