LUCA

Forrón ébredtem. Túlságosan forrón.

Kinyitva a szemem, azt láttam, hogy Vedába vagyok gabalyodva, a lábaink összefonódtak, a teste az enyémhez simulva, az arca pedig a mellkasomnak fordítva. Hosszan feküdtem ott, miközben olyan bizalommal aludt rajtam, hallgattam a madarak énekét, és néztem az eget, ahogy a közelgő napfelkelte elkezdte kivilágosítani.

De nem engedtem el a szorításomat rajta.