VEDA

Enzo a hivatal előtt állt, őrködött, ahogy mindig. A lehető legvészjóslóbb pillantást vetettem rá, miközben elrohantam mellette.

- Veda! Várj!

Továbbmentem.

De könnyen utolért. Nehéz kézzel a vállamra tette a kezét, és megpörgetett, mielőtt a folyosó végére értem volna.

- Hová mész?

- Tudtad, hogy itt van - kiáltottam a zene felett. Nem érdekelt, hogy Luca hall-e vagy sem. Nyersnek éreztem ma