Enzo átnyúlt mellettem, hogy elzárja a vizet, és beszívtam sötét erdei illatát, ami már annyira ismerős volt. Olyan volt, mint az otthon.

Otthon voltam.

A semmiből kitört belőlem a sírás.

– Hé, hé. Mi ez?

– N-nagyon sajnálom. – Megpróbáltam összeszedni magam, de csak ott tudtam állni, meztelenül és fázva, vizes hajam az arcomba lógott, miközben heves zokogás rázta a testem.

Enzo szó nélkül kinyito