"Rendben."

A szívem vadul kalapált a félelemtől. Az ágyra húzott, hogy leüljek. Átkarolt, az álla a vállamon pihent.

"Pszt, pszt," finoman megveregettem a hátát. Annyira sokkolt a helyzet.

"Nem fogok sehova menni, de szerintem hívnom kéne egy orvost."

Meg sem próbáltam mozdulni, de ő mégis szorosabbra fonta a karjait körülöttem. "Azt mondtam, maradj, kérlek, ne hagyj egyedül."

"Jó, jó, nem fogok."