Visszatértünk a házba, és végig felvitt a karjaiban a lépcsőn.

– Tudok én járni – mondtam neki, bár nem tettem kísérletet arra, hogy kiszabaduljak a karjaiból.

– Nem téged viszlek, hanem Sage a túl lusta ahhoz, hogy felmenjen a lépcsőn.

Kuncogtam a mellkasán.

– Most mi van?

– Nos, itt a kezdete a végtelennek.

Letett a hálószobában, segített kibújni a ruhámból.

– Hű – a szeme a meztelen testemen pi