91. FEJEZET

KADEN SZEMSZÖGÉBŐL

Napokig apánk szobájában maradtunk az ikrekkel. Semmihez sem nyúltunk, és nem is beszéltünk egymással. Csak ültünk ott, és apánkkal kapcsolatos emlékek cikáztak a fejünkben.

Az emlékek annyira fájdalmasak voltak. Miért van az, hogy amikor valaki meghal, szinte minden, azzal a személlyel megosztott emlék eszünkbe jut?

És miért szennyezte be a boldog emlékeket a szomor