Miután Viktor elment, Zsófia bement az erdőbe.

Hideg szél fújt, és mozgatta a fák ágait. Egy darabig sétált, az életén gondolkodva.

Nem voltak könnyek a szemében. De a szeme üres volt, mintha elveszett volna ebben a furcsa világban.

Úgy érezte, ez a kegyetlen világ nem neki való. Ő egy boldog lány volt, aki szerette látni, hogy mindenki boldog. Hogyan kívánhatná a sors az ellenkezőjét?

Az ég felhő