142. fejezet

Egyik nap, mint a másik

A nap éppen csak kibújt a horizont mögül, lágy, aranyló fényt vetve az egész házra. Csendes reggel volt, leszámítva a hűtő halk zúgását és a padlódeszkák időnkénti nyikorgását Dionelle lába alatt. A lépcső tetején állt, szeme összeszűkült, ahogy figyelte Natant, amint átcikázik a nappalin, épphogy elkerülve az újságok halmát, amelyet percekkel ezelőtt olyan gon