Xyla már amúgy is borzasztó fájdalmakat érzett. De mégis Xavion felé fordult, és gyengén megkérdezte: "Xavion, mi baj van veled?"

Xavion arcát a kezébe temette, és egy darabig zokogott, mielőtt lassan megszólalt: "Xyla, sajnálom. Annyira sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned. Sajnálom. Sajnálom! Minden az én hibám, hogy a Virágünnep estéjén kellett korábban szülnöd! Nem védelek téged eléggé!"

J