RYKER SZEMSZÖGÉBŐL

Rohantunk haza Camillával. Alig emlékeztem a visszaútra, csak ő járt a fejemben. Szinte másodpercenként ellenőriztem, hogy lélegzik-e. A szeme csukva volt, az ajka még mindig kéklett, de valahányszor láttam a mellkasát emelkedni és süllyedni, remény töltött el.

Amikor a palotához értünk, az orvos fia már várt kint Christine-nel. Szívességet tettek nekem, és szabaddá tették a pal