CAMILLA NÉZŐPONTJA

Egész nap éreztem a lányaim és Christine hiányát. Olyan volt, mint egy falak mögött rejtőző dal, ami a lelkemhez szólt. Éreztem a hiányukat olyan tisztán, mint a mellettem lévő falakat, vagy az ujjaim alatt a puha faasztalt, és bár próbáltam, nem tudtam lerázni a számból a hamuszínt, ami azzal járt, hogy ennyire egyedül éreztem magam. Nem tudtuk, mikor érkeztek meg, csak várnunk