CAMILLA SZEMSZÖGÉBŐL

Habozás nélkül rohantam a legközelebbi kocsiba. A szívem vadul dobogott a mellkasomban, a kezeim pedig nyirkosak voltak, miközben igyekeztem stabilan tartani őket az ölemben. Ekkor esett le, hogy senkinek sem szóltam, hogy elmentem. Még azt sem kértem meg senkit, hogy vigyázzon Aurorára. Annyira aggódtam és annyira pánikban voltam, hogy elfelejtettem. Gyorsan elmémet Christine