RYKER SZEMSZÖGÉBŐL

Mindig is utáltam a dominóelvet. Amikor egy rossz dolog történt, mindig úgy éreztem, hogy a többi épp a küszöbön áll. Egymás után jöttek a dolgok, és csak dőltek és dőltek, míg semmi sem maradt. Úgy éreztem, egy dominóelv belsejében vagyok. Először a mágia, aztán ez, és nem tehettem róla, de azon tűnődtem, vajon végre vége van-e, vagy még több jön.

– Hol vannak most? – kérdezte