Ivan sietve jött le egy gyönyörűen becsomagolt kis dobozzal a kezében.

– Iván, ez… – ráncolta homlokát Elaine.

– Semmi. Valami értéktelen! Nem azt mondtad korábban, hogy ruhákat terveztél nekem ajándékba, mert az anyám gondozta az üzletedet? Cserébe ez az én ajándékom neked.

Iván szavai annyira okosak és eufemisztikusak voltak, hogy Elaine nem tudta visszautasítani.

– Nos, elfogadom! – mosolygott.