Erik szemszögéből.

– Helló... Miért nézel ilyen elveszettnek, Erik úr? – kérdezte Anasztázia, és én mosolyogva felé fordítottam a fejem.

– Nem vagyok elveszett, csak annyi minden jár a fejemben, annyi kérdésem van, és nem hiszem, hogy hamar választ kapok rájuk. Mintha őrültség lenne, de most nagyon össze vagyok zavarodva, nem is tudok tisztán gondolkodni! – válaszoltam őszintén.

Őszintén szólva te