Avery szemszögéből.

– Jól lesz? – kérdeztem már legalább tizedszer, Shannon ágya mellett ülve, csontos kezét fogva. Úgy tűnt, nem evett eleget, olyan sovány volt, szinte láttam a csontjait.

Könnyek gördültek le az arcomon, amikor a kimondhatatlanra gondoltam. Ezt utálom magamban a legjobban… Hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat, és ez kibaszottul nem segít, idegesítő, hogy ilyen hülye tulajdonsá