Avery szemszögéből.

– Jól vagy, Laura? – kérdeztem, miközben segítettem Laurát leülni az ágyára.

– Jól vagyok, Luna... Nem kell aggódnod, tényleg jól vagyok – válaszolta mosolyogva, és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak én is.

– Szükséged van valamire? Bármire, amit hozhatok neked? – kérdeztem újra, mire ő kuncogott.

– Ne aggódj emiatt, jól vagyok... Már visszanyerem az erőimet, csak ez van,