Becsuktam magam mögött az ajtót, és megfordultam, hogy Ethanre nézzek. Tőle a szobám kisebbnek tűnt, a nyomasztó, izmos testalkata idegenül hatott a szobámban.

– Tudom, mit akarsz mondani, Zara – mondta, és leült az ágyamra.

– Tudod? – kérdeztem, és a székemet odafordítottam, hogy szemben üljek vele. Nyugodtnak tűnt, és teljesen uralta a gondolatait. Nem tudtam, mit érez. Nem tudtam, mire gondol.