Azon a napon, amikor rájöttem, hogy Zac megcsal, szétvertem mindent a házban. A házvezetőnő kétségbeesetten hívogatta.

– Saunders úr, Saundersné megint hisztizik otthon.

Én ott álltam kábultan, majd lehuppantam a szőnyegre. Amikor Zac visszarohant, mély fáradtság ült az arcán.

– Sammi, mi bajod van megint? – kérdezte, miközben fáradt kézzel meglazította a nyakkendőjét.

Meglátva a csomót, amit fogott, egy pillanatra összezavarodtam. Reggel Windsor-csomót kötöttem neki. De most egy bonyolult Eldredge-csomó volt rajta – egyedül Jemma Jacobs, a korábbi titkárnője tudott ilyet kötni.

Mikor még a titkárnője volt, mindig ügyetlen volt a feladataival. Zac mégis szokatlanul türelmes volt vele. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért, és azt mondta: – Sammi, benne is megvan az a kitartás, ami benned.

Akkor nem sokat gondoltam rá, azt feltételeztem, hogy csak egy esélyt akar adni egy pályakezdőnek.

A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor Zac egyre többet kezdett beszélni róla. Bár állandóan a hibáit szidta, rejtett gyengédség volt a kifejezésében.

Egy nap nagyot veszekedtünk, és követeltem, hogy rúgja ki Jemmát. Összevont szemöldökkel és hideg hangnemben nézett rám.

– Sammi, te mindig mindent túllihegsz.

Végül vonakodva beleegyezett. Abban a pillanatban diadalmas elégedettséget éreztem, mintha megnyertem volna egy csatát. De elfelejtettem egy fontos dolgot – amikor egy férfi elhatározza, hogy megcsal, nincs, ami megállítsa.

Zac valóban leváltotta Jemmát a cégnél, de bevitte az ágyába is, és dédelgette egészen mostanáig. Hidegen nézte, ahogy én tudatlanul, mint egy bolond, maradtam.

A szőnyegen ültem, és felnéztem rá. – Hová ment Jemma a felmondás után?

Egy pillanat alatt Zac arca elsötétült. – Ezért hisztiztél ma, gyanúsítgatva engem?

Túl jól ismertem ahhoz, hogy ne lássam át a haragját, ami a bűntudatot leplezte. Ezért elé raktam azokat a fotókat, amiket kaptam, egytől egyig. Minden képen élénken látszott a kettőjük közötti intimitás, nem hagyva helyet a tagadásnak.