– Ó, ne már… – nyögte Nina összeszorított foggal, miközben Hamesre meredt, aki feléjük sétált.

– Szia, kisasszony… Öhm, Nina – mosolygott, majd Hazelre pillantott, aki mosolyogva nézett fel rá.

– Szia, Kades úr.

– Hú! Azt hittem, megegyeztünk a keresztneves megszólításban – ráncolta a homlokát, és összekulcsolta a kezét.

– Ja, persze.

– Egyébként ki ez a gyerek? Nem is tudtam, hogy van babád – von