– Nem válaszolsz. Te vagy az apukám – bólogatott Hazel teljes meggyőződéssel, és újra megnyalta a fagyiját.

– Miért gondolod ezt? Én… Én… – sóhajtott fel, és nagyot nyelt. – Nem én vagyok – szorította össze az ajkait.

Nem esett jól neki, hogy hazudott a lányának.

Nagyon szerette volna elmondani neki, hogy ő az. De az azt jelentené, hogy örökre magára haragítaná Vaszilisszát.

– Á… – húzta el Hazel,