– Bácsi! Bácsi! – sikította Hazel, ahogy lerohant a lépcsőn, és Hameshez szaladt.

– Istenem, Hazel, ne rohanj már ennyire – nyögte Hames, és széttárta a karjait.

A lány nevetett, és a karjaiba vetette magát. – Nem fogok elesni.

– Soha nem lehet tudni.

– Nézd, találtam ezt a ruhát. Elfelejtettem, hogy anyu vette nekem – húzódott el tőle, és megpördült, hogy lássa rajta a ruhát.

– Hű, de gyönyörűen