Vajon olyan jó lesz? – tűnődtem.

Az idő majd megmutatja.

A pálcát a karja alá csapva a bőrszíjakat vette elő, és felém nyújtotta.

Csak a fantáziámra hagyatkozva tudtam, mit várnak tőlem, ahogy felemeltem a kezem, tenyérrel felfelé.

Egyikünk sem szólt, miközben az elsőt a bal csuklómra csatolta. Aztán továbbra is szótlanul megfordított, és volt annyi eszem, hogy a kezem a hátam mögé tegyem, miközbe