Rövid ideig fontolgattam, hogy nemet mondok, hogy nem én vagyok Hazel, de nem akartam udvariatlan lenni.

– Én vagyok – mondtam, a hangom kevésbé lelkesen jött ki, mint ahogy terveztem. Erőltettem egy mosolyt. – Akkor te Robert leszel!

Felállt, és kihúzta a széket maga előtt. – Én vagyok – mondta. – Nagyon örülök, hogy találkozunk.

– Köszönöm – mondtam, miközben leültem. Megpróbált segíteni betolni