– Hogy mersz megalázni minket ilyen kedves emberek előtt? – köpte felém anyám.

– Én nem csináltam semmit – válaszoltam. – Te mutattad meg az igazi arcodat.

– Én őszinte voltam! – mondta anyám. – Ezt vágod a fejemhez!

– Ha őszinte lettél volna, először bocsánatot kértél volna – mondtam. – Egyszer sem kértél bocsánatot ebben az egész beszélgetésben!

– Mindig is hálátlan volt – mondta apám hangosan,