– Hiányzik valami? – kérdezem Silast, miközben még egyszer ellenőrzöm, hogy mindene megvan-e a bőröndjében. Bepakoltuk a ruháit, alsóneműit, gyógyszereit és piperecikkeit. Szerintem semmi sem maradt ki.

– Azt hiszem, igen – válaszolja, miközben megigazítja a haját. – Köszönöm, édesem. – Lágy puszit nyom az arcomra, amitől elmosolyodom.

Már régóta nem használja a mankókat, jelenleg sétapálcával jár