Aria

Kirohanok, Lucas után futva, a szívem úgy kalapál, mintha most futottam volna le egy kibaszott maratont. "Várj, Lucas!"

Ő csak megy tovább. Persze, hogy megy.

Még jobban hajtok, gyakorlatilag kocogok már. "Lucas, várj, kérlek!" Végül utolérem, egyenesen elé lépek, elállva az útját. Közelről látom – ugyanúgy néz ki, még mindig ugyanolyan idegesítően gyönyörű, mint valaha, de a melegség? Eltűnt