Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Raven

Damien feszülten járkál a szobámban. Többször is megnézte az ablakokat, mielőtt behúzta volna a függönyöket. Hál' istennek, nem voltak többé véres kéznyomok.

– Annyira fáradtnak tűnik – suttogja Midnight.

– Sok minden történik – motyogom vissza.

Jobban tudtam annál, minthogy megkérdezzem, jól van-e. Nyilvánvaló volt, hogy nincs, de nem én voltam a legügyesebb a megnyugtatásban. Megpróbáltam