– Nem bánom.

– Hazudsz.

– Nem csak én hazudok magamnak, igaz? – kacsint rám. – Na, mondd!

Gyorsan halad, miközben követ a területen keresztül a leégett falkaházhoz. Nem erőlteti a további információkat, legalábbis nem szóban. Már a puszta jelenléte is elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem megy el, amíg nem adok neki valamit. Mindig is ilyen volt, és az esetek többségében a kitartása kifizetődik.

Hirte