"Nekem... nekem meg kell néznem a fiúkat." Gyorsan kimegyek a hálószobánkból a fiúk szobájába, és hálás vagyok, hogy látom, alszanak. Lassan és halkan felnyúlok az ajtó tetejéhez, és elhúzom a zárat; a fejemet a fának támasztva mély lélegzeteket veszek, próbálva összeszedni a gondolataimat.

– Nem menekülhetsz el előlük – mondja Nyx.

– Nem is teszem. Én csak... időre van szükségem, hogy gondolkodja