Egy nyögéssel csúszok be tövig, amíg mélyen a torkán nem vagyok, és pokolian próbálok kitartani még egy kicsit. Tudom, hogy nem kap levegőt, de nem próbál mozdulni vagy elhúzódni, csak a szemembe néz, bízva abban, hogy vigyázok rá.

– Olyan jó kislány – mondom, amitől lehunyja a szemét, és halkan felnyög a farkam körül. Amikor újra kinyitja őket, lassan kihúzom magam annyira, hogy levegőhöz jusson.