Hogy nem hátrál meg, az ad egy kis erőt. Épp csak annyit, hogy belekortyoljak az italba, majd lassan felé forduljak. Hátra kell dőlnöm a pultnak, hogy találkozzon a tekintetünk, és borzongás fut át rajtam, ahogy rákényszerít, hogy én igazodjak hozzá. Akár kőből is lehetne. Feljebb emelem az állam. – Van egy kérdésem.

– Tedd fel.

– Tavaly nyáron neked és Maxnek dolgoznotok kellett volna, így én itt