James rám nézett az étkezőasztal túloldaláról. – Szükségem van rád és Adrianre az irodámban reggeli után – mondta.

Bólintottam egyet. Ha összehívott egy kis megbeszélést köztünk, akkor talált valamit.

Juliana aggódva nézett rám, de én egy könnyed mosolyt küldtem felé, ami azonnal megnyugtatta az idegeit. Rám mosolygott, mielőtt kinyitotta a száját, és bekapta az utolsó falat palacsintáját.

Lassan,