DARREN

Később aznap este megetettem Julianát vacsorával. Ma olyan jól viselte magát. Betegen ébredt, de miután ivott egy kis vizet és evett pár krekert, rendbe jött, és most újra éhes volt.

Szétnyitotta azokat a basznivaló ajkakat, amikor a szájához emeltem a villát. Felnyögtem, ahogy körülölelte velük az evőeszközt, és pír festette meg csinos orcáit.

– Olyan gyönyörű – mormoltam.

Valóban az volt.