VIVIAN

Megkértem Wallyt, hogy találkozzunk az egyetemi kávézóban. Hatalmas megkönnyebbülés hullámzott végig rajtam, amikor megpillantottam őt a leghátsó asztalnál, a bejárattól legtávolabb, az üvegpult közelében, amely tele volt a pékségből frissen érkezett süteményekkel és kekszekkel. Ez volt a régi helyünk, ahol késő esti kávézásokat és utolsó pillanatos tanulásokat tartottunk, amikor még együtt