VIVIAN

Ez – semmiképpen sem – valami örökké tartó szerelmi vallomás volt, és nem is kellett annak lennie. A lelkem mélyéről értettem Jesse-t, mert a félelmei, a reményei és a tétovázásai ugyanazok voltak, mint az enyémek. Ezen a ponton bármit megadtam volna az ölelésének csendes vigaszáért és lélegzetelállító csókjaiért.

Az ágyamhoz vezettem. Ujjaimat az övéibe fontam, és magammal húztam, leültetv