VIVIAN

Csak részben voltam tudatában annak, hogy ki-be sodródom az eszméletlenségből. Az egész olyan volt, mint egy álom. Beszélgetésfoszlányok halk, aggódó mormogásban. Vakító fények a fejem felett. Szívmonitorok csipogása és különféle egyéb berendezések zúgása. Latex és a nővérruhák nyugtató kékjének illata.

Lehetetlen volt megmondani, mennyi idő telt el. Napok. Hetek. Hónapok. Végül is mindegy