Laura megdermedve állt, szeme Westonra szegeződött, aki alig pár lépésre tőle magasodott.

Egy hajszálpontosan rá szabott obszidiánszínű öltönyt viselt. Sötét haját hátrafésülve hordta, minden egyes szála engedelmeskedett valami kimondatlan parancsnak.

Az arca ugyanaz maradt, amire emlékezett – udvarias vonások, régi elefántcsontból faragott modor.

Az aurája azonban eltorzult. A tudósokra jellemző