Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Újra megszólalt, hangját keserűség itatta át. – Igen, szeretlek. Abszurd, hogy csak most látom. Akkoriban, amikor kergettél, és könyörögtél, hogy járjunk, már beléd szerettem.
Akkoriban az érzés olyan mélyen eltemetve lapult, hogy a kitartását bosszúságnak hitte.
Ha nem tetszett volna neki a lány, büszke természete sosem egyezett volna bele a randevúzásba.
Szerette, ahogyan rá nézett – tisztán, ős