Miután a kenőcs beszívódott, a kezébe nyomta a tubust. – Tessék, tartsd meg. Később újra kell kenned. Ha meggyógyult a kezed, ne fáradj vele, hogy visszahozd. Majd veszek másikat.

Weston úgy szorította a tubust, mintha az élete múlna rajta.

Hirtelen megszólalt: – Nem gondoltál arra, hogy azzal, hogy ennyit törődsz a kezemmel, csak még többre vágyom? Vagy elfelejtetted, hogy nem is olyan régen azt