– Szégyen, nem igaz? – mondta Laura, s a szavai úgy koppantak, mint ólomüvegre hajított kavicsok. – Amióta Anya meghalt, soha többé nem hoztál ide vissza.

Az emlék felszántotta a szívét. Apja kitörölte az édesanyját – a házasság éveit tisztára mosta, mintha a szeretet csak kréta lett volna a nedves aszfalton.

Ha ilyen gyorsan el tudta felejteni a feleségét, Laura tudta, hogy a lányára sem pazarol